Nem kéne a kerékpárúton sétálgatni!

Azt hiszem a múlt héten történt velem meg a következő eset, miután a veszprémi Bikeland kerékpárbolttól megvásárolt biciklim első útját szerettem volna megtenni.

A veszprémi kerékpárút szerintem rendkívül jól ki van alakítva, az egész várost könnyen körbe lehet bringázni, viszont csorbítja az élményt egyes emberek felháborító viselkedése. Valószínűleg ez egyesek nemtörődömségéből akad, viszont ez engem egyértelműen nem nyugtat meg.

Áprilist írunk, itt a jó idő! A feleségemmel és a frissen vásárolt kerékpárommal nekiláttunk a túrának. Mi a város szélén lakunk, így első körben a belvárost céloztuk meg. A második kereszteződésnél megálltunk, hiszen pirosat kaptunk.

Az arra járó 70-es hölgy vörös fejjel, hangosan ránk kiabált: „Nem kéne a járdán biciklizni!!!”. Egy kicsit felment bennem a pumpa, ezt a felségem is észrevette. A hölgy szemébe néztem és így szóltam: „Hölgyem, ez egy kerékpárút!”. Morgott valamit, de nem igazán értettük, de nem is nagyon érdekelt minket, mert zöldet kaptuk és ott hagytuk.

A feleségemmel nevettünk egy jót, és már el is felejtettük volna a történteket, amíg bele nem botlottunk a következő akadályba: 2 babakocsis hölgy lazán sétálgat, beszélget a bicikliúton. Természetesen egymás mellett, csigalassú tempóban, ki sem tudtuk kerülni őket. Pozitívum, hogy ők legalább a kérésünkre átsiettek a gyalogos útra.

Kérdem én: mikor jön el az az idő, amikor az emberek figyelnek egymásra? Hiszen mi bringások sem vagyunk állatok! Sajnos ilyen tekintetben messze le vagyunk maradva Hollandiától! Ott még a tinicsajok magassarkúban is bringára pattannak a buli előtt.

Kirakott Egyéb-ban