Fontosnak tartom azonban elmondani, hogy hazánkban nem létezik olyan, hogy dió vagy mák pálinka, ugyanis a pálinkatörvény szerint csak az az égetett szeszesital nevezhető pálinkának, amely Magyarországon termett gyümölcsből, hazánk területén meghatározott módon készítették el. A dió sem és a mák sem gyümölcs, így azt javasolom, hogy maradjunk a likőr megnevezésnél. A diós és a mákos bejgli mellé szinte adja magát egy kellemesen kesernyés dió likőr, vagy egy igazi tejszínes mák likőr. Utánajártam tehát, hogyan készülnek ezek az italok.
A diólikőr…
A klasszikus diólikőr elkészítéséhez zöld dióra lesz szükség, amely június-július környékén szedhető. A diólikőr készítéséhez úgy láttam, hogy azok a zöld diók a legjobbak, amelyeknek még a magháza éretlen, kocsonyás és a jó vastagon körülveszi a termést a zöld burok. Sokszor ezért – teljesen jogosan- zöld diólikőrnek is nevezik. Az első receptek, amelyek szembe jöttek velem, arról szóltak, hogy amikor eljön az ideje, szedjünk a fáról 20-30 szem zöld diót, vágjuk ketté, tegyük egy nagy dunsztosüvegbe és öntsünk rá valamilyen semleges ízű jó minőségű pálinkát, tegyünk hozzá cukrot, majd tegyük ki a napra és rendszeres kevergetés mellett érleljük addig, amíg a diótól a likőr befeketedik. Ezután szűrjük le, és töltsük laposüvegekbe és már meg is van a kellemesen kesernyés, saját készítésű ünnepi italunk a családi vagy baráti beszélgetésekhez.
A zöld dió likőr azért különleges, mert a dió kesernyésségétől egyedi kellemes harmóniát kapunk, amennyiben nem cukrozzuk el túlságosan. A likőrrel olyan társaságban is könnyen sikeresek lehetünk, ahol nem kedvelik a testes, erős égetett italokat, mint a pálinka, a whiskey, vagy a vodka. A napokban beszélgettem az egyik neves pálinkafőzde főzőmesterével és arról érdeklődtem, ő milyen viszonyban van a diólikőrrel, illetve a máklikőrrel. Bevallom, meglepetés volt számomra a válasza, mert enyhén szólva sem vártam pozitív megerősítést egy pálinkás szakembertől e likőrök tekintetében. Azt mondta, hogy ők is sokat kísérleteznek, hogy minél finomabb és szerethetőbb diólikőrt készítsenek, hiszen sokszor ez az ital a belépő a pálinkák megkedveléséhez a fogyasztóiknál, a pálinkáik iránt érdeklődőknél. A véleménye szerint csodákat lehet tenni, ha a klasszikus receptet narancshéjjal, citromfűvel, csillagánizzsal vagy kardamommal, szegfűszeggel, esetleg mézzel egészítjük ki.Aki eddig ódzkodott a diólikőrtől, arra bátorítom, hogy kóstolja meg egy-egy neves forgalmazó termékét! Az ünnepek, a diós bejgli éppen egy jó apropó lehet erre. Az édeskés íz a zöld dió fanyarságával egy igazi különleges csemege lesz az ünnepi készülődéshez, vagy az ünnepi asztalon.
A máklikőr…
Bevallom a máklikőrrel kapcsolatban nincs „előéletem”. Ez ideáig még nem volt szerencsém a mákpálinkához, illetve pontos megnevezéssel a máklikőrhöz. Ahogy viszont utánanéztem ennek az italnak és az elkészítési módjának, kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet. Így december elején azért is hálás téma a mák likőrről beszélni, hiszen az elkészítése egyszerű és csupán néhány nap alatt, kiváló ital készíthető házilag is.
Az interneten böngészve mindenki meg tudja találni a saját ízlésének megfelelő receptet. Amire nagy valószínűséggel szükség lesz az a darált mák, tej, tejszín, tojás, cukor és marcipán, pálinka vagy vodka, valamint néhány nap az érlelésre. Magyarországon elérhető néhány neves gyártó máklikőrje is, arra biztatom az olvasóimat, hogy kóstolják meg, illetve a kísérletező kedvűeknek azt javaslom, hogy készítsék el a saját (kézműves) máklikőrjüket, a siker szinte garantált!
Befejezésül engedjenek meg néhány adatot a diópálinka, diólikőr, mák pálinka és mák likőr interneten való kereséséről hazánkban az elmúlt évekre visszanézve. A következő grafikon az elmúlt 5 évben a diópálinka és a diólikőr iránti érdeklődést mutatja a Google szerint. A grafikonból az látszik, hogy a diólikőr és a diópálinka a június-júliusi időszakban a legkeresettebb, ami azért nem véletlen, mert akkor van zöld dió, ilyenkor készítik az előrelátók a diólikőrt.
